- delicuus
dēlicuus (dēliquus), a, um (delinquo), ausgehend, mangelnd, Plaut. Cas. 207. Vgl. Varro LL. 7, 106. Paul. ex Fest. 73, 10.
http://www.zeno.org/Georges-1913. 1806–1895.
dēlicuus (dēliquus), a, um (delinquo), ausgehend, mangelnd, Plaut. Cas. 207. Vgl. Varro LL. 7, 106. Paul. ex Fest. 73, 10.
http://www.zeno.org/Georges-1913. 1806–1895.