- annutivus
annūtīvus (adnūtīvus), a, um (annuo) = κατωμοτικός, bejahend, bekräftigend, Gloss. II, 8, 24. Vgl. annutativus.
http://www.zeno.org/Georges-1913. 1806–1895.
annūtīvus (adnūtīvus), a, um (annuo) = κατωμοτικός, bejahend, bekräftigend, Gloss. II, 8, 24. Vgl. annutativus.
http://www.zeno.org/Georges-1913. 1806–1895.